Bőrfeszesítés kollagénnel

Schulte professzor, a !QMSMediCosmetics atyja és megalapítója mesélt nekünk a kezdetekről:

Orvosi pályafutásomat a Göttingeni Egyetemi Klínika száj- és arcsebészetén kezdtem.

Pácienseim legtöbbször balesetek áldozatai voltak, akiknél az operációk célja a torzulások megszüntetése és a funkciózavarok elkerülése volt.

Amikor a páciens a műtét után ismét jól tudott beszélni és enni, valamint visszanyerni normál kinézetét, mindenki elégedett volt.

Egy nap azt a megbízást kaptam, hogy működjek közre a kollagén sebgyógyulásban betöltött szerepéről folyó kutatómunkában. Minél intenzívebben fürkésztem ezt a jelentéktelennek tűnő kis anyagot, – mely nem más, mint a bőr egyik fehérje-alkotórésze – annál mélyebbre és mélyebbre vezetett egy csodálatos univerzumba, amely azonnal elvarázsolt, és attól kezdve soha többé nem engedett el. Ez volt a bőr univerzuma.

Az életem ettől a perctől megváltozott. Megbizonyosodtam arról, hogy e nélkül a fehérje nélkül bizony egy elvakart szúnyogcsípéstől vagy egy apró vágástól is életveszélyes állapotba kerülnénk, mert kollagén nélkül a sebek nem tudnak begyógyulni. De mivel a bőrünk 60%-ban kollagénből áll, szervezetünk gondoskodik az öngyógyításról.

Megkérdeztem magamtól: ha gondoskodni tudnánk arról, hogy a páciens bőrében megfelelő mennyisgű kollagén legyen jelen, akkor javulna a sebgyógyulás? Elkezdtem célzottan kezelni a betegeim bőrét, méghozzá nem csak az operáció után, hanem már a beavatkozás előtt is. Az eredmények túltettek a várakozásaimon. 

Elkezdtem kísérletezni azzal, hogy a megroncsolódott bőrt kollagénnel kezeltem kívülről, majd azon gondolkoztam hogyan tudnám bejuttatni a mélyrétegbe ahhoz, hogy valóban kifejtste gyógyító hatását. Képzelj el egy pinpong labdát, amit szeretnél betuszkolni egy méretéhez képest sokkal kisebb lyukon. Nem fog menni sajnos. Viszont ez volt a feladat és a kihívás. Valahogy megoldást akartam erre találni. Addig kísérleteztem, míg rá nem jöttem, hogyan tudnám úgy szétszedni a kollagént, hogy az ne sérüljön meg, majd bejuttatni úgy, hogy ne veszítsen a funkciójából.

A kísérlet sikerült. Szétszedtem három részre, becsomagoltam liposzóma kapszulákba, melyek a bőrbe jutva szétnyílnak, ott kiengedik a kollagénszálakat, azok újra összeállnak (mint a mágnes, vonzák egymást), és teljes valójukban funkcionálnak. Ezt az eljárást Transcutaneous Penetration Factornak neveztem el, szabadalom alatt áll és Szépség Oscar-díjat kapott 1987-ben. Az egyetlen eljárás a világon, mely a mélyrétegbe juttatja a kollagént manuálisan. 

Gyorsan híre ment mindennek. Egyre több páciens jött hozzám, mint "ráncdoktor"-hoz, és nem mint baleseti sebészhez. Szikét egyre ritkábban vettem elő, mert minden tervezett beavatkozás előtt a bőrt a kifejlesztett módszerem szerint kezeltem, aminek az lett az eredménye: "Doktor úr, annyira elégedett vagyok! A bőröm évekkel fiatalabbnak tűnik, és így is érzem magam! Az operációra már egyáltalán nincs szükség!" - lelkesedtek a betegeim, és sok esetben egyáltalán nem, vagy a tervezettnél egy lényegesen kisebb beavatkozásra volt szükség.

Hamarosan nem csak a Marbella környéki gazdagok és szépek számítottak a pácienseim közé, hanem a világ minden tájáról érkeztek szépülni vágyó hölgyek és urak. A média felfigyelt erre, a televízió beszámolt minderről, megkaptam az első kitüntetéseket, majd a szépség Oscar-díjat a felfedezéseimért. Nem telt el sok idő és Németország kozmetikai intézeteinek százai dolgoztak a módszeremmel. Azóta világszerte, s most Magyarországon is létezik a Schulte-program, mely a bőrfiatalításban egyedülálló és kitüntetett szerepet kapott. 

A szikét a szögre akasztottam.

;